... hangzott el a napokban egy párbeszéd keretében, mely két huszonéves lány között zajlott a 31-es buszon. Utána olvasom azon a bizonyos üzenőfalon, látom felugró hirdetésekben, újságokban, plakátokon... mindenhol!!! Sok jelző jut eszembe az "ünneppel" kapcsolatban, de mind közül a leginkább jellemző a szánalmas! És ezt nem azért mondom, mert szingli vagyok... Az összes marketingfogásos, vásárlóhajhász esemény közül ez a legborzasztóbb, mert olyasmire kéri az embert, amire nem kellene felszólítani senkit: szeressen! És teszi ezt olyan módon, hogy megvetet mindenféle nyuszikát, macikát, báránykát, szívecskés bugyit, boxert az emberrel, csak azért, hogy bizonyítsa valaki a másik iránt érzett szerelmét! A tömeg hetekig görcsöl: ha kapcsolatban van azért, hogy ne bőgjön fel az idei bóvlijával, ha szingli azért, hogyan is bújhatna el legjobban a "szerelmesek" elöl. Mázsaszámra posztolnak, hogy úristen milyen szerelmes/magányos vagyok...

Emberek!!!!!!! Nem kell egy napon bizonyítani a szerelmet! Osszátok be kis adagokban egész évre, egész életetekre, jusson mindig egy mosoly a Kedves felé! Hagyjátok az anyagias, tárgyiasult "szeretetet", ne vegyetek semmit, adjátok magatokat! Mert a végén úgyis csak ez számít...

"A szeretet lényege az együtt. A veled. A velünk." /Müller Péter/

Ui: Szinglik: irány szórakozni!!!! ;)

Súlyos gondolatok első blogbejegyzésnek, viszont megfontolandó... Egyre többször látom azt, hogy a világ értékrendje nem a jó irányba halad. Reagálhatunk erre többféleképpen: belepihenhetünk, hogy majd lesz jobb vagy tehetünk ellene. Persze nem forradalmat szeretnék szítani, mert jártam már így, hogy próbáltam kiállni a közösség igaza mellett, de hirtelen egyedül maradtam a 'harci fronton'. Ilyenkor is kétféleképpen élhetünk tovább. Az emberek többsége úgy gondolom bezárkózik saját kis világába és önös érdekeit figyelembe véve nem nézi mi jó másoknak, hogyan tehet másokat is esetleg boldoggá: egyedüli célja, hogy kitapossa magának az állítólagos boldogságát jelentő célokat, megbántva és eltiporva ezekkel másokat, majd miután felért a hegycsúcsra, azt veszi észre, hogy nincs körülötte senki...

Amit én reklámozok és javaslok mindenkinek, hogy próbálja az élet pofonjai ellenére is keresni az apró boldogságcsomagokat. Tűnjön bármilyen szentimentálisnak és csöpögősnek, van benne ráció... Drága Kowám is azt tanítja, hogy "...az egyetlen opció, hogy derűvel fogadjuk a pofonokat". Vannak nyilván hullámvölgyek... mindenkinek vannak.  Ilyenkor nyúljon mindenki a hobbija után, keressen olyan embereket, akik miatt érdemes élni, akik miatt pedig nem, azokat zárja ki a gondolataiból. Ha esetleg ezek az emberek részei a mindennapi mókuskeréknek, akkor még mindig ott a lehetőség a változtatásra. Mindig van másik út, amit választani lehet. 

A magam sajátos életfelfogása sokszor ütközik újabban olyan problémákba, hogy nem tudom elfogadni a világ és a társadalom érdekrendjét. Ekkor sokszor hangoztatom, hogy felkeresem a Kisherceget és segítek kitakarítani a vulkánjait. :) Utána rájövök, hogy ez lehetetlen, tehát kezdenem kell valamit azzal, ami itt és most van. Megbántanak emberek, kimutatják 'nemszeretetüket', de ez is csak megerősít abban, hogy nincs helyük az életemben... Ekkor alkalmazom a 'kukába velük' módszert és élek tovább mosolyogva azokkal, akiket szeretek és viszont szeretnek! Tegyétek ti is így, próbáljátok meg, milyen önzetlennek lenni és mosolyt csalni azoknak az arcára, akik érdemesek rá!!! "...mert a mosoly varázsol..." :))) Egyszerű, de nagyszerű megoldás...